Csodanapok. Így hívom azokat a napokat, amikor megnyílik egy láthatatlan kapu, és összeáll a tér ahhoz, amihez éppen kell.
Ezeken a napokon könnyedén megy az, amivel máskor küzdök. Könnyedén jönnek a gondolatok. Könnyedén jönnek azok a szavak, amikkel át tudom adni azt, amit szeretnék. Kinyílik a szívem. Befogadóbb leszek. Engedek a makacsságból, és hagyom, hogy a dolgok történjenek.
Ma egy ilyen nap van. Éppen egyedül vagyok, ami még különlegesebbé teszi ezt az élményt. Mert ma önmagam felé kezdett nyitni a szívem.
Visszanyúltam a gyökerekhez, és újra elkezdtem olvasni annak a külföldi brand designernek az írásait, akinek a munkája évekkel ezelőtt fellobbantotta a lángot a szívemben a tervezés iránt, és akitől azonnal el is kezdtem tanulni.
Nem csak a stílusa fogott meg, hanem a személyisége, a gondolatai – a lélek és a szellemiség az izgalmas arculatok mögött.
“Téged mi tart vissza?”
Valahogy így hangzik magyarul annak az írásnak a címe, amin megakadt a szemem. Bár a saját útjáról szól, mégis, azonnal elindultak a gondolataim.
Tényleg, mi is?
Amikor 5 éve végleg elköszöntem a korábbi szakmámtól, volt egy elképzelésem, hogy mit szeretnék csinálni. Teltek a napok, a hetek, és azt éreztem, hogy most már ideje lenne belevágni. Most már el kellene kezdeni beszélni róla. A környezetem is erre bíztatott.
Néhány nem túl sikeres próbálkozás után jöttek a lebeszélő gondolataim.
Ki vagyok én, hogy ezt csináljam? Még nincs hozzá elég tapasztalatom. Hatalmas felelősség. Ki venne komolyan? Miért bíznának meg bennem? Ebből nem lehet megélni. Olyan sokan csinálják már.
Ezeknek a belső monológoknak “köszönhető”, hogy parkoló pályára tettem valamit, ami valójában belőlem fakadt.
Ennek testi tünetek, vélt és valós betegségek sokasága, 10 kg plusz, és egy olyan választott szakma lett a következménye, ami ugyan sok embernek segített és élveztem is, de elkezdtem érezni, hogy nem, nem ez az én utam. Én nem “csak” ennyit szeretnék csinálni. Én nem “csak” ez vagyok.
Ez időtájt találkoztam egy korábbi ügyfelemmel, aki meglepődött azon, hogy – akkor épp – weboldalakat készítek. “De hát nem arról volt szó, hogy … leszel?”
De. Csak nem volt hozzá bátorságom.
Valaki ezt úgy értelmezte, hogy nem vagyok elég kitartó. Valaki úgy, hogy halogatok. Valaki úgy, hogy tökéletességre törekszem. Valaki pedig úgy, hogy már megint fogalmam sincs, hogy mit szeretnék.
Mindez igaz is lehet, a valódi ok viszont az, hogy rengeteg félelem jött fel bennem – azzal kapcsolatban, hogy felvállaljam és megmutassam önmagam.
A mai csodanapon megértettem valamit ezzel kapcsolatban.
Nincs olyan, hogy kész vagy. Nincs olyan, hogy ez vagy az vagy. Hogy mostantól ezzel foglalkozol. Hogy mostantól ilyen vagy olyan vagy.
Folyamat van. Egy út, amit csak te járhatsz be, és lehet, hogy van, aminek még nem jött el az ideje.
A belső iránytűd vezet..
Nem baj, ha még nem vagy ott. A lényeg, hogy indulj el. Ha kis lépésekben, akkor úgy. Ha kvantumugrással, akkor úgy.
Én is ebben a folyamatban vagyok.
És az ügyfeleimet is erre bíztatom.
Mert az önazonos arculat, az önazonos megjelenés, végső soron az önazonos vállalkozás belőled fakad. Abból, ami igazán Te vagy.
Szóval… Téged mi tart vissza?
(Kép: Unsplash / Erol Ahmed)